A technológiának a mindennapi életünkbe való betörése olyan, mint az áradás, amely eláraszt és megváltoztat mindent, ami az útjába kerül. Ahogy az árvíznek lehetnek pusztító hatásai, úgy az új technológiák bevezetése is rejthet veszélyeket magában. Ám ahogy az árvíz is hozhat magával új lehetőségeket, úgy az új technológiák is lehetővé teszik számunkra, hogy új dolgokat hozzunk létre, és új problémákra találjunk megoldást. Ilyen árvíznek érzem a mesterséges intelligenciát.
Az idei Digitális Média Tények Könyve főbb témáinak kiválasztásakor Ő is porondra került, hiszen a csapból is ez folyik. Itt dübörög, meglep, lenyűgöz, ugyanakkor meg is riaszt, és nagy feladatot állít elénk: embernek maradni a robotapokalipszis színpadján.
Felülni az MI űrhajójára szuper dolog, és mi is nap mint nap megtesszük ezt a munka során, de a magasba érve eljön az a pont, ahol egyszer csak egyedül maradunk a gondolatainkkal, ötleteinkkel, félelmeinkkel és örömeinkkel – ezeket pedig jó néha megosztani a kollégákkal. Amire nem képes a mesterséges intelligencia, arra képesek vagyunk mi: meghallgatunk, megértünk, együtt érzünk, közösen gondolkodunk.
De miben is lehet Ő jelenleg a segítségünkre? Látnunk kell, hogy még mindig nem rendelkezünk elég adattal ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük az MI-t. Az információ minősége és sokfélesége kritikus szerepet játszik a teljesítményében; bár az adatok mennyisége (és minősége) folyamatosan nő, még mindig vannak hiányosságok és korlátok (például etika, adatvédelem) az eszköz alkalmazásában. Emellett még mindig nagy a szakadék a tudományos kutatások és az ipari alkalmazások között is.
A mesterséges intelligencia már jelen állapotában is magasabb szintre emeli a munkánkat, és érzelmi intelligenciánkkal párosulva kihozhatja belőlünk a maximumot… abban az esetben, ha érzelmi intelligenciánk megüti a szükséges szintet. A kettő közötti szinergia megteremtése elengedhetetlen, ez a fajta együttműködés megfelelő döntéshozatalt, hatékonyabb adatelemzést, eredményesebb és intelligensebb munkavégzést tesz lehetővé. Felelősségünk van abban is, hogy ezt az egyensúlyt egészséges szinten tartsuk.
Örüljünk tehát az új technológiáknak, és használjuk okosan őket, de ne dugjuk a fejünket a homokba az adatvédelmi kérdések, etikai aggályok és információs egyenlőtlenségek kapcsán. Kövessük nyitottan, ám kritikusan a mesterséges intelligencia fejlődési útját, így tudjuk megérteni az előnyöket és kockázatokat, valamint eldönteni, hogy mely pontokon éri meg valóban kiiktatni az emberi tényezőt. Az emberi érzékenység és empátia ugyanis olyan tulajdonságok, amelyek remélhetőleg még nagyon sokáig hozzáadott értékként jelennek meg a digitális (és nem digitális) mindennapokban.
KEPES KATINKA - a neo ügyvezető igazgatója
Az idei Digitális Média Tények Könyve főbb témáinak kiválasztásakor Ő is porondra került, hiszen a csapból is ez folyik. Itt dübörög, meglep, lenyűgöz, ugyanakkor meg is riaszt, és nagy feladatot állít elénk: embernek maradni a robotapokalipszis színpadján.
Felülni az MI űrhajójára szuper dolog, és mi is nap mint nap megtesszük ezt a munka során, de a magasba érve eljön az a pont, ahol egyszer csak egyedül maradunk a gondolatainkkal, ötleteinkkel, félelmeinkkel és örömeinkkel – ezeket pedig jó néha megosztani a kollégákkal. Amire nem képes a mesterséges intelligencia, arra képesek vagyunk mi: meghallgatunk, megértünk, együtt érzünk, közösen gondolkodunk.
De miben is lehet Ő jelenleg a segítségünkre? Látnunk kell, hogy még mindig nem rendelkezünk elég adattal ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük az MI-t. Az információ minősége és sokfélesége kritikus szerepet játszik a teljesítményében; bár az adatok mennyisége (és minősége) folyamatosan nő, még mindig vannak hiányosságok és korlátok (például etika, adatvédelem) az eszköz alkalmazásában. Emellett még mindig nagy a szakadék a tudományos kutatások és az ipari alkalmazások között is.
A mesterséges intelligencia már jelen állapotában is magasabb szintre emeli a munkánkat, és érzelmi intelligenciánkkal párosulva kihozhatja belőlünk a maximumot… abban az esetben, ha érzelmi intelligenciánk megüti a szükséges szintet. A kettő közötti szinergia megteremtése elengedhetetlen, ez a fajta együttműködés megfelelő döntéshozatalt, hatékonyabb adatelemzést, eredményesebb és intelligensebb munkavégzést tesz lehetővé. Felelősségünk van abban is, hogy ezt az egyensúlyt egészséges szinten tartsuk.
Örüljünk tehát az új technológiáknak, és használjuk okosan őket, de ne dugjuk a fejünket a homokba az adatvédelmi kérdések, etikai aggályok és információs egyenlőtlenségek kapcsán. Kövessük nyitottan, ám kritikusan a mesterséges intelligencia fejlődési útját, így tudjuk megérteni az előnyöket és kockázatokat, valamint eldönteni, hogy mely pontokon éri meg valóban kiiktatni az emberi tényezőt. Az emberi érzékenység és empátia ugyanis olyan tulajdonságok, amelyek remélhetőleg még nagyon sokáig hozzáadott értékként jelennek meg a digitális (és nem digitális) mindennapokban.
KEPES KATINKA - a neo ügyvezető igazgatója
